Édes álom

Kisfiam 7 hónapos korában a fogak előbújása környékén volt egy-két nehezebb éjszakája. Szerencsére nem volt olyan vészes, de miután két éjszaka is másfél órát kellett mellette lennünk, gondoltam, harmadikat már nem szeretnék. Így este nekiültem, és elkezdtem kopogtatni magamon a Krisi nevében a rossz alvásra. Belevettem mindazt, amit gondoltam (vagy éreztem), hogy bántja, amikor felébred. És lőn csoda: Krisi következő éjszaka 9-től fél 7-ig aludt. Ez egy ilyen korú gyerkőcnél még akkor is csodaszámba megy, ha nincs "fogacska-bújócska".

Persze vele kapcsolatosan nem kopogtatok eszeveszett módon. Egyrészt mert nem tudhatom mindig pontosan, hogy mit érez, mi bántja, másrészt pedig, mert úgy gondolom, hogy ha valami baja van, és tartósan fennáll, akkor nem is vele kell foglalkoznom, hanem magammal.

Ha a gyermek hisztis, nyűgös, ha rosszul eszik, rosszul alszik, túlzottan anyás..., nézzünk magunkba, hogy mi hol nem vagyunk teljesen rendben, hiszen a gyerekek a felnőttek tükörképei. Ha a szülők valamilyen testi-lelki problémával küzdenek, az gyakran visszatükröződik a gyermek viselkedésén is, vagy testet ölt valamilyen betegségben. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott gyereket nevelhess, először önmagadnak kell egyensúlyban lenned. És ne féljünk szembenézni önmagunkkal, hiszen ha mi magunk kiegyensúlyozottabbak vagyunk, ajándékba egy kiegyensúlyozott, boldog gyermeket is kapunk.